MÁTYUS KÖZSÉG

“Ki a Tisza vizét issza,
vágyik annak szíve vissza.”

Református templom

A község neve Lónya határjárási okmányában tűnik fel 1270-ben, mint Bech birtoka. A név puszta személynévből ered, a latin Mattheus személynév Mátyus fejleményével azonos.
A falu határához tartozott a Homok nevű puszta.
A XIV. században a Dancs, Csobaji, Széchi családoknak volt itt birtoka, akik
birtokfoglalás miatt pereskedtek egymással. 1449-ben a kihalt Csobai család birtokát Kisvárdai Miklós és Dobó János kapták királyi adományként, amely ellen tiltakozott néhány itteni birtokos.
1450-ben ugyancsak a Csobaji birtok egy részének használatára kértek és kaptak engedélyt Székely László és fiai. 1465-ben Széchi Miklós Lónyai Antaltól perelte vissza mátyusi birtokait.
1488-ban Széchi János birtokába beiktatták Tarczay Mártont és Jánost, ill. Apród Miklóst.
1513-ban a Lónyaiak megvásárolták Tárczay birtokát. Volt birtoka itt a Kerecsenyieknek is, mert 1515-ben adomány címen kapták meg a Kerecsenyi birtokot Losonczi Zsidmond és fiai.
1521-ben Szürtey László mátyusi birtokát a Leleszi Káptalanra hagyta; a Leleszi
Káptalannak még 1820-ban is szép erdeje volt Mátyus határában. 1530 és 1600 között birtokosok: Újhelyi János, Lónyai István, László, Péter, Albert, Gergely és György, Tibai Kristóf, Szilágyi Bálint, Bozzasi János és István és Lővey György.
1566-ban a tatárok a helységet elpusztították.
1643-ban legfőbb birtokos volt Lővey István és a Lónyai család.
A XIX: sz. elején Lónyai László Bereg megyei alispán tisztségében sokat segített a falunak.
1880 táján a határ jelentős részét Lónyai Albert és gróf Lónyai Menyhért birtokolta. Kisebb birtokosok voltak: Suhajda Mihály, Szini Sándor, Joó Dániel, Pethő András, Tóth Péter.

Lakói száma 1881-ben 305, 1913-ban 581, 1938-ban 552 főt tettek ki.
Az iskolát korán államosították, 1938-ban egy tanerős állami iskola működött a községben.
1920. március 19-én a román csapatok elhagyták az ország nagy részét, de Szatmár és Bereg megyét megszállva tartották.
Aki csak tehette, menekülni próbált innen.
A tiszamenti falvak némelyike – mivel már korábban is tartozott Szabolcs megyéhez – kérhette csatlakozását Bereg megyéből korábbi megyéjéhez, így Mátyus, Kerecseny és Lónya 1938-ig Szabolcs megyéhez tartoztak.

Építészeti érték

Református templom

(Mátyus, Rákóczi Ferenc út 10.)

 

A XVIII. században a tiszakerecsenyi egyház filiája volt.
1794-ben levitát választottak, és a Lónyay János által adományozott telken települt a parókia. 1802 óta anyaegyház.
Fatemploma 1732-ben már állt. A templom szószékén ez a felirat volt: „Ez a P. szék építtetett az Isten dicsőségére a mátyusi erdő jövedelméből 1732.”
Anyakönyve 1766-ben vette kezdetét.

1809-ben ezt írják. „A Templom fából, igen régi, kis torony fából” benne egy harang.
Úrasztala említve, valamint szerény felszerelés.” A fatemplomot 1862-ben egy öllel távolabbra tolták az utcától.
Az első világháború előtti években lebontották. Akkor épült a ma álló templom. Úrasztali tárgyai a XVIII. század második feléből valók.

Természeti értékek

Tekintélyes része húzódik a gyönyörű gyertyános tölgyes és tölgy-kőris-szil erdőkből álló Lónyai erdőnek, amelyben gímszarvas, vadmacska, vaddisznó és fekete gólya tanyázik. Közel a Dédai erdő. A Tiszában ritkaság számba menő kecsegefaj fogható, a Rózsás nevű
holtágban lehet horgászni és csónakázni. A holtág a folyószabályozás során végrehajtott átmetszéssel keletkezett, a Tisza jobb parti hullámterén helyezkedik el.
Közigazgatásilag Mátyus községhez tartozik.
A folyók ártereinek középmagas és magas térszintjének legjellemzőbb fafaja a kocsányos tölgy, a magyar kőris, a mezei- és vénicszil és a mézgás éger, a cserjeszintben pedig a galagonya és a vörösgyűrű som. A folyók szabályozásával ezeknek a területe csökkent, sok állat- és növényfaj vesztette el az évszázadokig zavartalan élőhelyét. A hullámterek énekesmadár és rovarfaunája még gazdag. A keményfás ligeterdők nagyon megfogyatkoztak, helyettük nemesnyárakat és akácokat telepített az ember. A hullámterek legelterjedtebb erdőtársulásai a mélyebb fekvésű területek fűz-nyár ligeterdői. A fehér- és feketenyárak, a fehér és törékeny fűzek árnyas csöndjében szeret fészkelni a szürke gém, a selyemgém a kiskócsag, a bakcsó, itt megtalálható a feketególya.
Évente egyszer egyedülálló természeti jelenséget csodálhatunk meg a Tiszán, amelyet a köznyelv tiszavirágzásként ismer. Rendkívűl látványos esemény. A tiszavirág védett rovarfaj.

Településképi szempontból
meghatározó területek

Mátyus a Beregi-síkságon, Nyíregyházától ÉK-re,
mintegy 80 km távolságra, a Tisza és az ukrán
határ között található település. A 4-es főútról
Tuzsérnál leágazó alsórendű úton közelíthető
meg Lónya irányából, ahol a tiszai átkelést
pontonhíd biztosítja.
A Tisza jobb partjához közeli 1100 hektáros
település 140 lakásában 280-an élnek – 2015-ös
adatok alapán.
Beregi egyutcás falu volt (a mai Rákóczi u.),
amely később Lónya irányában jelentősen
megnagyobbodott (Kossuth és Petőfi u.)
Jellemzőek a soros elrendezésű szalagtelkek.
Népi építészetére jellemző volt, hogy a lakóházak
favázas, paticsfalas, paticskéményes, taposott
szalmatetős múlt századi házak utolsó példányai.

A község kataszteri térképe 1865-ben készült.

{

A gazdasági épületek: Néhány sövényfalú tengerikas érdemel figyelmet.Többnyire mezőgazdasággal foglalkoznak. A külterületet elsősorban szántóföldi mezőgazdasági területek és kisebb kiterjedésű erdők alkotják. Nagy kiterjedésű külterületi lakott helye a településnek nincs.

A településrészre jellemző, hogy az épületek hagyományosan oldalhatáron állóak. Az utcák előkertes beépítésűek. A tetőszerkezet kialakítása utcánként, de akár
utca szakaszonként is eltérő. Az épületek tetőformája jellemzően nyereg- és sátortetős.
Mátyus lakótelkeit rendezett, virágos előkertek, hosszú, jellemzően földszintes házak, velük szemben elhelyezkedő gazdasági épületek, és gyümölcsösként hasznosított, hosszan elnyúló kertek jellemzi. A lakóházak külső megjelenésének két meghatározója van a homlokzat és a tetőforma. A település központi részén található jellemzően
a települést ellátó igazgatási és oktatási funkciójú épületek.
A középületi és szolgáltató funkciójú épületeknél az utcával párhuzamos nyeregtető kedvezőbb beépítést tesz lehetővé. Fontos, hogy az épület megjelenése az utcaképhez igazodva, de ne hivalkodva alakítsa és fejlessze a belső településképet.