Itt van az ősz itt van újra – mondja Petőfi Sándor az egyik versében. Valóban itt van, megérkezett az ősz érezzük mindannyian, hűvösek a reggelek, előkerültek már a melegebb ruhadarabjaink is. Lassan megválnak a fák a leveleiktől, az egész természet az elmúlásról beszél. Ismét eltelt egy esztendő, ismét halottak napjára készülődünk.
A temetők benépesülnek ilyenkor, szeretteik sírját kereső hozzátartozókkal. Este a meggyújtott gyertyák, mintha csak egy város fényei lennének. Ilyenkor mindenszentek és halottak napja környékén mindannyian emlékezünk egy-egy koszorúval, egy-egy gyertyának a meggyújtásával, hiszen kedves halottja mindenkinek van. Kinek a hitvestársa, kinek a testvére, kinek az édesanyja vagy az édesapja, kinek a gyermeke.
Ezekben a napokban, amikor a természet is pihenésre készül, mindannyiunkat megcsap egy kissé az elmúlás szele, szívűnkbe vésődik a Szentírás tanítása, hogy „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele.”
Mi, akik ezekben a napokban előre ment szeretteinkre emlékezünk, engedjük, hogy megtaláljon bennünket az élet Ura, Jézus. Tárjuk oda életünket, hogy megbékéltessen önmagával, s tudjunk imádkozni az ének szavával:
Uram, Jézus köszönöm neked,
Hogy ismered a könnyeket,
Hogy segít vinnem mindent, ami nehéz
Az értem átvert drága kéz.
Ha körülöttem minden összedől,
Mégsem hagysz árván egyedül,
Végy el bár mindent, csak önmagadat add,
És nem lesz nálam gazdagabb.
Hála legyen Jézuson neked,
Hogy eltörölted vétkemet,
Bár irgalmadra oly méltatlan vagyok,
Megbékélt arcod rám ragyog.
Jézus Krisztus dicsőség neked,
Hogy magad vagy a szeretet.
Élve és holtan énnekem ez elég,
Megnyílt előttem már az ég. Ámen.